A kidobott fenyőfa rügye, az nem a télapó ügye, ugye, a lábadra tapadt újságlapok, valami régi habok, a széllel ballagok, ott vagyok, várj meg ha lehet, elütném az időt egy kocsival veled, halmozott hétköznapok, az újságpapirra tapadok, ott maradok, az autópályán mindenki előzékeny, halott, csak megúszta, a hal, ha lehúzta a csaj a csipkés bugyit, a klotyón, holott kötelező boldognak lenni, azért van az élet, azért nem semmi, tudat, lélek, meg szabad akarat, tudod félek, néha szavakat, magamból kimondani, akár egy szerelemslevélbombát kibontani, elromlott a záram, mától nyitva vagyok, ha megrázna az áram, amit eltitkolok, attól vagyis tőlem, nem szép dolog, kérem én éhes vagyok, mindenre mi él és félbehagyott, szeretem a rútat, rozsdás csapok, házak vakolatok, megtalált a hajnal, rohanhatok, tovább a jövőbe, aki akar tépjen, velem vagy belőle,
Armenik Zete, 2003.
No comments:
Post a Comment