........Kitettem a muskátlit az ablakba. Sajtot is reszeltem hozzá. A nő még ott aludt az ágyban. A hasán, hogy az arca nem látszott. Az asztal csupa hamu (parázs). Üres üvegek szerteszét. Szeretem a múlt jelenlétét. Arról beszéltünk, hogy hogyan lesz tovább. Az erkélyen akartál kiugrani. Az éjjel vizszintesen vágták félbe a Holdat. Előrejelzés. Persze a pálmafákon kivül semmi. Édesen susogni? Az igen.
"v"ágyadnak mozgatórugójalelked édeni valójaválj valóra nekemlégy mindenek tudójavégtelen terekbe ugorj atengerbe velem
////////////////////////////////////////////////////
Bennem az erő korbácsként csapdos, verdes ide-oda. Mint egy megvadult kutya a kamrában, leveri a polcról a lekvárokat, befőtteket. Minden a földön hever. Én meg sokszor azon lépdelek. Nincs táptalaja a szerelemnek. Ha keres is, csak a titkot, a meg nem érthetőt, a fel nem foghatót, az ábrándos édeni valót. Egy rezgő álmot az éterben, földi lebegést és égi ragaszkodást egy megfoghatatlan valóságban, mely ezüsttálcán nyújtja a szivét. Te meg késssel, villával.
Moha
Szept.2oo5.-re
No comments:
Post a Comment