Tapicskolónia-2.

Kérdezz egy amerikait


Visszafelé a boltból belefutok Mike-ba meg Andy-be. Megpakolt reklámszatyrokkal igyekeznek szokásos bozótjuk felé, ahol ebédelni szoktak. A Park avenue kellős közepén. Meleg van akár egy kazánban, ennek ellenére velük tartok. Andy-vel még nem dumáltam. Új gyerek a festőcsapatban. Ohio-ból. (rohadt szar hely,soha ne menj oda-Andy) Pár napot dolgozott velünk a múlt héten aztán lekoccolt Colorado-ba kicsit nyaralni. Most megint velünk lébecol. Beülünk a bozótba kajálni. Andy-nek sajátos szófosása van, egész nap jár a szája, amolyan okostojás. Eddig valahogy elkerültem, de most hagyom magam, hogy lekérdezzen.
- Te honnan is vagy?- kérdezi Andy azonnal, hogy leheverünk.- Kelet Európából?
- Igen-mondom-Közép Európából, -kijavitom, mint mindenkit akit csak tudok.
Kelet európa ugyanis a rettegett Balkán: Románia, Bulgária meg a mégkeletebb felvidék, nem pedig Mi, meg Csehország meg satöbbi- maguk a románok meg bulgárok mondták nekem, ugyanakkor ha az ember amerikában él és nagyjából képbe kerül, mit tartanak az itteniek az un. Keleteurópáról valahogy kicsit leanyázva érzi magát ha egy kalap alá veszik a többi hasonszőrű népekkel, a magyar büszkeség ugye.
-Magyarországról vagyok- mondom Andynek és tömöm a fejem.
-Azt nem tudom, -mondja Andy- Prágában jártam.
-Olyasmi-mondom én, hogy némileg képben legyen.
Andy a szendvicsével piszmog. Apró szakálkája van az ajka alatt, kis körfülbevaló a füle belső cimpájában, mindig fitt, tiszta ruhácskában csiszolja a falat, amolyan elkényezetett, anyukakedvence, okoska gazdaggyerek. Mármint első benyomásra. (Soha ne itéld meg a könyvet a boritójáról-Berit, Soha ne vegyél könyvet a kezedbe-Ulman Kowalsky)
- És miért jöttél Amerikába?- érdeklődik. Pontosabban azt kérdezi, És te miért jöttél A-ba, és mindezt azzal a fensőbbséges közönnyel, mint aki már sokakat kérdezett.- Az amerikai álom?- próbálkozik.
- Én meg:- Nem, részemről én jövőre hazacuccolok, egyszerű kalandvágyból vagyok itt, utazgatok.

Ennyi. Ezt nem is feszegetjük tovább. Mindenki kajál. Pedig most jöhetnének a szokványos kérdések: mióta vagy kint, merrefelé utaztál már satöbbi. De Andy leáll. Valami oknál fogva nem kiváncsi több dologra. Kajálunk tovább. Aztán arra gondolok két salátalevél között, hogy tőle kéne megkérdeznem. Andy a legjobb alany, a legjobb amerikai emberpéldány eme kérdés őszinte, mélyreható, majdhogynem tudományos megválaszolásához. Igy aztán nekiszegezem:
-Mond csak Andy, tulajdonképpen mi az az AMERIKAI ÁLOM. (the american dream, amiről még Madonna is énekel, ami minden amerikai mozifilmben benne van)-Itt azok álmáról van szó, akik itt születtek (amerikaiak) vagy akik ide vándorolnak?
-Mindkettő- mondja Andy és az ujjait szopja. A szendvicse egy kicsit zaccos. Tocsog tőle minden kifelé. Amerikában képtelenség megenni izlésesen egy bolti szendvicset. Nagy a bőőőség, a két kenyérszelet gerincét totálisan agyonpakolják. Andy szendvicse legalább hatrétegű. Menekülnek a sajt és sonkaszeletek.
- Az Amerikai Álom minden embernek más.-mondja Andy végül- Lehet az, hogy legyen 2.3 gyereked, nagy állat kocsid, házad, nyaralód...tudod ez az ország abszolút individualis, az egyéniségre a sajátosságra épit és tanit. Hogy legyen egy saját bizniszed, saját tulajdonod, ne függjél az államtól. Mint például a nagyszüleim. Végigdolgozták az életüket, most nyugdijasok, félretettek egy kis pént, és most azt csinálják amit mindig is szerettek volna, vettek egy luxus lakókocsit és járják az országot. Minden héten máshol laknak, ismerkednek a környékkel, beszélgetnek az ottani emberekkel...ez mindenkinek más.

Arra gondoltam nekem mi az amerikai álom, meg hogy Magyarország mire tanit meg ösztönöz. Aztán csak kajáltam tovább. A Park Avenue-n egy bozót alatt.

Armenik Zete: Kérdezz egy amerikait aug11.2oo5.