365 nappal, hogy 911
ssssssssssddssssssss
Hatalmas szél őrjöng odakint. Mintha le akarna dönteni ki akarna tépni, föl akarna boritani valamit. Egy éve ezen a napon két madár érkezett. És felboritott valamit. Amit a szél már nem tud. Amit a szél már nem tud ledönteni. Ledönteni. A kiskölykök a sarkon megpróbáltak kipattintani egy söröskupakot a betonból. Nem találtam meg az újságost a pornólapokkal. Felhivtam egy lányt Bronx-ban, de azt mondták két hete hazautazott. A 2 dolláros turkáló zárva volt. A másikhoz a Broadway-n kurva sokat kellett volna gyalogolni. A Bedfordon fingom nem volt, hol van az utcaszinház a Kent Avenue-n és hugyoznom kellett és sört akartam de az Öregasszonyoknál ID-t kértek. A többi hely nem volt szimpatikus. Azért csak lebaktattam a sötét szélben a partig, hogy megnézzem kivilágitották e 3 dimenzióban a WTC helyén a valamikori 9.11-et. Fölmásztam egy falra. Egy srác megkérdezte minden rendben van e. Persze nem világitották ki. Amúgy csak egyetlen fotót csináltam, mert sötét lett mire odáig jutottam, hogy na. Éhes voltam, de nem volt kedvem hazamenni. Mindenhol baszott jó nők sétáltak el mellettem. Arra gondoltam, nem ismerek senkit ebben a városban. Arra gondoltam, kivel kéne lógni, hogy Hu igy bevonult. Aztán arra, hogy el kéne költözni, meg arra, hogy hogyan. Aztán gondoltam, keritek egy szórólapot az L café-ból, azon rajta van, hol volt a japán utcaszinház, hétha ott lelem Bo-t, lesz valami. De a kávézó kirakatában egyetlen flyer sem csak égő gyertyák mivel hogy we stand. Hát igy. Aztán hazajöttem. A bor savanyú. Álmos vagyok. Nyugodt vagyok. Amit a szél már nem tud. Ledönteni.
Zete
No comments:
Post a Comment