2005 október ---- Tapicskolónia

A tükör és a kukáskocsi

Egy hotelben dolgoztunk a negyediken.Falakat törtünk át, hogy nagyobb apartmanokat csináljunk, fürdőszobákat zúztunk szét, csöveket téptünk ki és vártuk a kukástruck-ot. Lehordtuk a rakás törmeléket, gerendákat, ajtókat, fémvázakat, ajtókereteket és behánytuk a kukásautó gigászi gyömöszölőjébe. Volt egy nagy tükör. Mondtam Gin-nek, én aztán nem dobom be a kocsiba, tükröt törni balszerencse. Nem vagyok különösebben babonás, egyszerűen meg akartam tudni, hogy az amerikaiak ismerik e ezt a babonát. Fuck it! mondta Gin, aki tökös legény volt. Egy albán amerikai. A kukásember ránézésre lengyel. Igy aztán csak szépen befektettük azt a nagy tükröt a szemétkupac tetejére, a truck gyomrába. A kukásember megrántotta a kart, ami a zúzó-gyömöszölőt működtette. A hidraolikus kapu leereszkedett és ripityára zúzta azt a csodaszép tükröt. A kukásember meglengette a jobb mutatóujját:

-Bad luck, truck!-mondta a kukáskocsinak.

Imre

Megyek a vödörrel, Imre meg rámszól. Petikém, ebéd után kimegyünk a tengerre? Észreveszem, hogy megint tiszta festék a kezem, tocsogok tőle, igy az oldalamra nézek, de nincs ott az az átkozott rongy, asszem fönthagytam a tetőn. Megindulok a garázs felé, ahol remélek másikat.

-ja , valaszolok vissza, kihajózunk. Kimegyünk blue fishre.

-azt nem szeretem, mondja Imre és fölegyenesedik, kivillannak nagy kapafogai, ahogy a naptól hunyorog

-a halnak csak a szemét és a pikkelyét szeretem. Rántva. Meg azt a hosszú-és a kezével mutatja, maga előtt húzogat a levegőben képzeletben valamit. Azt a hólyagot.

-léghólyagot- mondjuk egyszerre.

-ja, mondja Imre, azt. Más részét nem eszem meg. Nem szeretem a halat.

Nem találok rongyot és arra gondolok Imre egy állat meg arra hogy már mondta hogy nem szereti ezt már megbeszéltük meg minden minek jövök a blue fishel mikor tiszta festék a kezem.