Hopp és már ott se volt. Mire visszaértem, hűlt helye. Kihasználta azt a tiz percet, mig elmentem fürdeni és lelécelt. Démonokat láttam nálad, mondta késöbb a telefonban. A te démonjaidat, tette még hozzá, tele volt velük a szoba. Gyu látott egy fiút meg egy lányt, úgy két hete a metrón, akik teljes könnyűbúvár felszerelésben léptek be a metrókocsiba. Békalábbal a lábukon, búvárszemüvegben, pipa minden. Sza vett egy Kispál cd-t a Magyar Könyvesboltban. A boritó hátoldalán három magyar zenész srác ül zacskós kakaókkal a kézben, vilanyvezetékekkel a távolban. Napozz Holddal, ahogy eredetileg volt. Naphoz Holddal, ahogy most van. Négy szám is lement és én csak egyre a képet néztem, a lovasiékat, ahogy zsömlét esznek zacskós kakaókkal, villanypóznákkal valahol Magyarországon. Éreztem, hogy hiányzik. Hiányzik azért valami. Éreztem, hogy azért valami elmúlt. Rendesen. Hogy valami elveszett. A Sza meg megnyugtatott, hogy ennek igy kellett lennie.
Ezüsttálcán nyújtott befőtteket
Bennem az erő korbácsként csapdos, verdes ide-oda. Mint egy megvadult kutya a kamrában, leveri a polcról a lekvárokat, befőtteket. Minden a földön hever. Én meg sokszor azon lépdelek. Nincs táptalaja a szerelemnek. Ha keres is, csak a titkot, a meg nem érthetőt, a fel nem foghatót, az ábrándos édeni valót. Egy rezgő álmot az éterben, földi lebegést és égi ragaszkodást egy megfoghatatlan valóságban, mely ezüsttálcán nyújtja a szivét. Te meg késsel villával...
Kettőnk között
-elmegyek a boltba és nagy levegőt veszek-mondtam
az ezüstre –valamikori ezüstre- mázolt garázsajtó előtt állt és nekem telefonált
a póló nem volt büdös- mondta a telefonba
én meg megéreztem, hogy engem hiv, éreztem, hogy Ő telefonál. szaladtam ki a konyhába, vállamon a fikusszal és mondtam:-mióta eljöttem tőled, nem vagy itt. Amióta nem vagyok veled, te velem vagy. Ő meg számolgatni kezdett.
-tudod mióta mentél el?- és a gerendák a padláson egy kicsit közelebb húzódtak egymáshoz.
-hat hónapja. Dehát-és nevetett-mindjárt itt a kilencedik hónap, akkor úgyis hazajössz. a bűvös kilences nálad. Persze a söröket egymás után aztán a vörösbor és a tequila. A nadrág a hamuval hintett parkettán. Az egész hétvégét italozással, ivással töltjük. Elkezdjük péntek délután és befejezzük vasárnap este. A falevelek árnyai úgy hullámzanak a szoba falain mint a békanyál. Távoli harangozást fúj reggel a szél. Az ősz álmodik. Én meg elképzelem. A napsütés tisztára mos. Azt teregetem. A fénnyel a legjobb játszani. Mondtam én vegyük meg a sört és menjünk fel a padlásra. Olyan romantikus mondta G. Én meg azt hittem ironizál. Ilyen szavakat. Egy kettétört ócska matracon feküdtünk letolt nadrágokkal. Felcsúszott szoknyákkal. Utállak. Mondta G de a padlóra dobott paplanon térdelve négykézláb állt mig én a gerendákat számolgattam. Az idő megkerülte a teret minket hátrahagyva loholt tova. A magnón egy üzenet: utóirat. Az jó kérdés hogy mi van kettőnk között.
Megcsalás
Ha azt akarod mondani, hogy ez mégis megcsalás volt, akkor megöllek. Aztán hozzátette: Savanyú volt. De jó volt.
No comments:
Post a Comment