2005 október ---- Banángerinc

Az Életünk

Ulman Kowalsky a neodadaisták nemzedékéhez tartozott.

-ősz van, a Föld megeszi saját magát.

Gondolt itt a levelekre, hogy minden önmagába hullik vissza, hogy minden önmagából indul ki és oda is tér vissza. Gondolt itt a levelekre.

Egyik, nagy port felvert képe Az Életünk bejárta a világot. A képen egy „keritéspina” látható ami egy damilra csomózott horgon lóg alá. Kowalsky ezzel a képével szimbolizálta a nemiség utáni kuncsorgásunk csapdáit. A férfiak a halak a vizben. A vizbe pedig csaliként lógnak be a pinák. A horgászok a nők. Csalijuk a pinájuk, vagyis nőiességük. Erre harapunk mi rá. Kapás van, mondják a nők. Nézd, micsoda csali, mondják a férfiak. Aztán belekóstolnak.

Egy hal élete során-mondja Kowalsky-több csalit is megkóstolhat. Aztán továbbállhat. Nem feltétlenül kell jóllakni az első kinálkozó csalival. Lehet akár egész életünkben „eszegetni”. A legtöbb férfi azonban, élete bizonyos szakaszában, vagy önszántából vagy a madzagot rángató nő ügyes technikájának révén „horogra akad” és istenbocsá „kifogatik”. Itt Ulman elfintorodik. Aztán csak himbálódzik a horgon. Jobbra meg balra.

A neodadaista gondolkodás és életvitel-mondja Kowalsky-egyik fontos momentuma mindezt elkerülni.

Hétfő otthonról

Segits Amazon,végtelen vizek

Folyók habos tortalapja

Sárkányt röptető idő

Repedt hintalap

Ma begyógyulnak a sebek

A felhőkbe harapó

Szivárvány kezek

Végleg kikaparnak

Egy gesztenyét neked

Csak figyelj magadba.

....................................................................................................................

láttam valamit mögötted

amikor láttam valakit benned

az az enyém

Ulman Kowalsky,Belátás

...............................................................................................................

tegyünk sorompót a sorok közé

tegyünk váltót a szavakba

aztán szedjük fel a sineket

Ulman Kowalsky,Abszurd versirási útmutató

Elmélkedések a tetőn

Egy szőke nővel beszéltem

Gondolatok a szélben

Volt ott egy kék homály

Egy összefirkált széken

Falrepedés s az énem

Volt ott egy kék homály

Zöld üvegből magamban

A tetőn sört nyakaltam

Volt ott egy kék homály

Talán visszatérek újra

Honnan lelkem egyszer kihúzta

Valami kék homály.

..........................................................................................................

megborotváltam a fogaimat

sajnos a szőr mindenhol kinő

minden nap egy emlékirat

közel a múlt s távol a jövő

Ulman Kowalsky,Agytisztitó tanulmányok

.............................................................................................................

Nadrágondolatok

-Répa Úr?

-Elment mosni.-Leo föl se nézett, jobban meghúzta a köteleket a kartondobozon és közben az ajkát harapdálta.

-Hogy-hogy, hát mosni jár?-hökkent meg Eszterházy.

-Amióta az eszét tudja.

-Nem gondoltam volna róla.-mondta Eszterházy és köhhintett.

Leo újabb kötelett vetett át a dobozon és súlyos csomókat kötött rá. Eszterházy elgondolkodott: ha Kassák szerint a művészetnek nem célja, hanem oka van, a szarnak adtunk egy pofont, azaz a szarás is művészet. Mindamellet azt olvasta minap egy ICETEA kupakjának belsején, hogy rágózással elkerülhető a hagymadarabolás okozta könnyezés. Erre mondta egy távoli szomszédja, hogy ő ugyan citromszeletről hallott, amit a szakács orrába kell dugni, de mindezen praktikák teljesen fölöslegesek, ha az ember az Államokba jár hagymát vásárolni, ott ugyanis mind a gyümölcsnek, mind a zöldségnek se ize se bűze, ahogy mondani szokás.

-Fehéret mos?-puhatolózott Eszterházy és közelebb lépett Leohoz, de csak egy kicsit.

Leo még egy csomót kötött a már amúgy is túlcsomózott csomókra és az jutott eszébe, hogy van álom és van tisztánlátás. És a valóság és a külvilág mindössze fikció vagy a képzelet műve, hiszen mindenki saját magán keresztül látja az őt körülvevő világot.

-Tarkát.-mondta Leo Eszterházynak és nagyot rántott a kötésen.

-Telefonálnom kell.-mondta Eszterházy rezignáltan és indulni készült. Valami azonban megállitotta. Arra gondolt, hogy megkérdezi Leot, van e kedve részt venni egy olyan orgián, ahol mindenki egy szál lepedőben tapogatja egymást a gyertyafényben, akár a szellemek. Leo azonban megelőzte.

-Mi van a kisfilmekkel?-kérdezte hirtelen.

Eszterházy megtorpant. Tényleg. Mi van a kisfilmekkel. Semmi sincs a kisfilmekkel. Jelen pillanatban. Se forgatókönyv, se ötlet, se szinész, se kamera.

-Jövő hétvégén forgatunk.-mondta Eszterházy lelkesen.-Ha van kedve, csatlakozzon. A szatirjelenethez úgy sincs statiszta.

-Nononono.-mondta Leo.-csak nem statisztának akar fölvenni, na álljon csak meg a menet.

A menet tehát megállt.

Leo nem kezdett újabb csomóba.

Eszterházy pedig nem ment telefonálni.

-Még meg sem hallgatta a filmötleteimet- mondta Leo lassan és arréb lökte a dobozt.

Valóban. Eszterházynak fingja se volt arról, hogy Leonak vannak ötletei.

-Például mit szól a Szomszédban rántott húst sütnek a lengyelek cimű dokumentumfilmemhez.

-Miről szól-kérdezte Eszterházy némi érdeklődést szinlelve.

-Hogy-hogy miről szól-hűlt el Leo-hát benne van a cimében.

-Aha-mondta Eszterházy és megindult.

-Na várjon csak-állt fel Leo a küszöbről-Magának fogalma sincs arról, hogy a szomszédban minden este, ismétlem, minden este rántott húst sütnek a lengyelek. Hát nem furcsa? És hozzá dörömbölnek a falon. Ön szerint mit értett azon Márai, hogy háromféle életforma van: az ulyssesi, a jezusi, a fausti, a többi adóalany?

Eszterházy először arra gondolt, hogy ha most nem telefonál, legkésőbb csak hétfőn érheti el az illetőt, másodszor meg arra, hogy ha szellemiekben adni akarunk valamit a külvilágnak, egy kicsit fölül kell mindenkin emelkednünk, márpedig akkor elkerülhetetlen, hogy látszólagos nagyképűségünkkel ne sértsünk meg senkit.

-Nem tudom mi az az adóalany-mondta leónak és széttárta a karjait.

-Semmi gond.-mondta leo és visszatért a dobozkötözéshez.

Ezalatt Bobek kisütötte a harmadik szelet húst és beüvöltött a szobába:

-Hidd el Másenka, senki nem fogja megtudni.

Másenka válaszképpen beleütött kettőt ököllel a falba.Aztán megint csönd lett. Bobek beletette a negyedik szelet húst a serpenyőbe. Hetek óta azon morfondirozott, hogyan tudna bizonyos érzelmeket kigyógyitani magából. Sőt, ha jobban belegondolt, ezen már évek óta morfondirozott. Eddig csak tartott a nagy szabadság. Másenka a belső szobában nekiesett a falnak és ütemesen verni kezdte. Az egyik jelenet a tetőn lesz, mondta magában Eszterházy és leemelte a telefonkagylót. Érkező metró a háttérben, ráközelités, távolitás, környező tűzlépcsős házak, szakadt ecetfák, szuroktetők. Ez az. De nem. Csak a rögzitő.

-Másenka!-üvöltötte Bobek-Gyere ki és teritsél meg! Itt is verheted a falat.A kurva életbe.

Röviddel azután

Átmosom magam egy lecövekelt széldarabbal. A kerités végéhez erősitve vonulok a madarakkal fogammal kapaszkodva egy időzitett inhalálással a jelenhez. A lehetőségekkel veszteglek, fél lábbal egyensúlyozva egy tyúkot mely épp nyulat tojni készül. A nyúl elszalad mire este lesz a tollak egy bádogtáska tetején himbálódznak. Halak tátognak a naplemente falraszögezett rolytjaiban. Egy hintán hajszálak görbe mozdulása. A hosszúság és szélesség időhöz erősitett válaszaiban. Hamuk hullanak. Másnap egy lenkünkkel, vágyunkkal teli Hold megerősit távolságunk köpésnyi kötélhidjainak tudatos remegő bizonyosságában. A tollak is falevelek csupán. Röviddel azután.