Keversek
Sokat gondolkodtam a télen.az utcán hóba léptem.nem akadt szemérem.nem csoda.nem lettem jobb csak ostoba vágyak eszköze.pókhálós ágyak nyilt sebe.valami taszit valaki lök.a sok gondolat között.ha tudnám mit kutatok.ha érezném valaki fog.ha szeretném hogy valaki fogjon.ha hagynám hogy kutakodjon.ha hagyna hogy kutassak tovább.nem is gondolkodnék tehát.csak lökne és taszitana el.valami oda.ahova kell.
Mindenki engem figyel.semmit nem hiszek el.mindenki engem vár haza.ott a torta az ajtó előtt.rajta harmincegy gyertya.palacsintát sütött.kedden mindenki engem hivott.”nem hiszem hogy nem vagy ott”én meg egy daruban karokat rángatok.és három lufit kapok.egy levelet hosszan a szeretetről.reggel négykor manhattanből vissza.aki a boromat issza nincs most velem.mint ahogy sohasem.senkisem.hiába kerestetek.hiába figyeltetek.nem tudtam megmaradni.nem voltam veletek.hiába szerettetek nem voltam ott.én inkább egy daruban karokat rángatok.helyettetek.helyettetek.
Barackod böngészem bizarul.lépteid lesem ledobott lepedőmön.csak csonka csontjaink csúcsos csókjaiban.ragad ránk remegő révületünk roppanása.
No comments:
Post a Comment