elém ne fordulj légy kemény akár a hó jegesen recsegve roppanó élveteg manó tüskés fogakkal marj belém szerelmed véres köldökén tárj mérges gödröket legény mi bennem majd utakat törve beletipor egy száradó jövőbe koncért ostromol és föl le ringva fuldokol miért ne fulladjon vérbe nevetésünk goromba sirálya csapkodjon bugyogó vermekben ázva maszatos lelkünknek vérképeként miért ne gyilkolj a szerelmedért
valaki elkotorta a havat valami csúnya alak a fehéret feketévé a hideget meleggé változtatta van aki mindig akarja valaki ott hagyja nem kotorja el van akinek kell van aki nem hagyja úgy melegen van aki szereti hidegen fehéren feketén ahogy van ahogy volt melegen az a fehér folt feketén az a hideg elem van aki hagyja hogy legyen nem változtat rajta ezért mindig akarja nem engedi úgy engedi el van akinek kell s nem hagyja magát hogy valaki elkotorja a hevét a havát van kinek a szemérem feketén fehéren valami csúnya alak elkotor összehord hevet havat
